A fenntarthatóság,a fenntartható fejlődés, avagy: a kevesebb hulladékért, a környezet védelméért, és a gazdasági szempontok miatt…
A fenntartható fejlődés (sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, üzleteké, társadalmaké stb.), ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”.
( ENSZ Brundtland – jelentés , 1887. )
Szükségleteink kielégítése érdekében saját természetes környezetünkből használjuk fel azokat az erőforrásokat, javakat amelyek korlátozottan állnak rendelkezésre. A fenntarthatóság érdekében a jelen és a jövő generációja számára meg kell őriznünk a természetes és épített környezetünk életfeltételeit, erőforrásait. Így válhat a fenntartható fejlődés céljává az emberi társadalom fennmaradása. Olyan mértékben kell használnunk ezeket, hogy ne sértsük az erőforrásaink megújulási képességét. Tudatosan kell fellépnünk ezen sértő magatartások ellen, és erre sokféle lehetőség kínálkozik. Napjainkban a Föld szennyezése olyan méreteket öltött, hogy ennek a folyamatnak a megállítása – vagy legalább a stagnálási szint elérése – komoly, felelősség teljes és tudatos munkát kíván meg mind társadalmi, mind egyéni szinten. A fogyasztói társadalomtól történő elmozdulás olyan irányban kell hogy történjen, amely az egyéni megvalósítás felé vezet, ugyanakkor globális szinten eredményez változást. A személyes javak és vagyonok birtoklása csak saját boldogulásunkat, saját fenntartásunkat szolgálja, de a természet, a Föld kínálta erőforrásokat meg kell osztanunk másokkal – megteremtve így az egységet.
Az alábbiakban megkíséreljük bemutatni hogy mit jelent itt a térségben a mi oldalunkról ez a folyamat, mit teszünk, illetőleg mit tehetünk azért, hogy mindennapi életünkben is megnyilvánuljon mindez. Ha elkötelezzük magunkat e mellett, már kis idő után is hatalmas változások mehetnek végbe bennünk, és nem kevésbé a környezetünkben. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy örömünkre válik mindez, és már életvitelszerűen végezzük ezeket a feladatokat. A fenntarthatóság legfontosabb ismérvei többek között, hogy saját magunk termeljük meg az élelmiszereket a kertünkben, készítjük el a tisztítószereket, egészségügyi problémáink esetén nem rohanunk rögtön orvoshoz, hanem gyógynövényekkel kezeljük magunkat , amelyek a környezetünkben teremnek illetve a saját gyógyító erőnket használjuk, ami minden emberben benne rejlik. Amikor tehetjük, nem használunk gépjárművet, és inkább kerékpárral közlekedünk , nem támogatjuk a multikat azzal, hogy ott vásárolunk agyonvegyszerezett és génmanipulált élelmiszereket, hanem a helyi termelőktől szerezzük be a számunkra szükséges vegyszermentes zöldségeket, gabonákat, és természetes tisztítószereket – amennyiben ezeket nem tudjuk otthon megtermelni, illetve előállítani. Nem függünk a szolgáltatóktól, például a gázfűtést felváltja a kemence, vagy a csempekályha. Képessé válunk arra, hogy saját magunk próbáljuk meg fenntartani magunkat, és biztosítani életfeltételeinket és fejlődésünket. Elengedhetetlenül fontos részét képezi a fenntarthatóságnak az Ahimsa, vagyis a nem ártás elve. A hinduizmus alaptétele, amely azt fejezi ki többek között, hogy hagyjuk hogy embertársaink meghozzák saját döntéseiket és úgy éljenek ahogy az számukra megfelelő. Nem ártunk nekik, nem korlátozzuk őket szuverenitásukban. Ahimsa annyit tesz: élni és élni hagyni. Hagyjuk embertársainkat saját döntéseket hozni, hiszen mindenki más utat jár, mást kell megtanulnia a földi léte során. A nem ártás elvébe beletartozik minden élőlény, így az állatok és a föld tisztelete és védelme is. A nagyméretekben történő állattenyésztés is idetartozik. Az állatok takarmányozására termelt takarmánynövények elfoglalják a termőterületet. Rengeteg termőföld szükséges az állati takarmány előállításához, ami erdőirtáshoz, talajerózióhoz vezet, a rettentő mennyiségű növényvédőszer környezetkárosító hatásáról nem is szólva. Ha ezeket a földterületeket emberi fogyasztásra alkalmas növényekkel ültetnénk be, akkor sokkal több élelmet lehetne előállítani, amely emberi fogyasztásra alkalmas, mint amennyi élelmet a takarmányozási célra felhasznált növényekből előállított húsmennyiség eredményez. Energiafelhasználás szempontjából sem kedvező a takarmányozási célzattal termelt növény. Fajlagosan sokkal több víz és energiafelhasználással jár 1 kg hús és állati eredetű termék előállítása, mint ugyanennyi mennyiségű emberi táplálékot jelentő gabonáé.
„A vegán étrend lényegesen kevésbé terheli a környezetet, mint a vegyes étrend – nyilatkozta Kerry McCarthy, brit politikus. – „mert az állatok jóval több fehérjét elfogyasztanak, mint amennyit általuk megtermelünk. Az elfogyasztott fehérje nagy részét a szervezetük arra hasznosítja, hogy életben maradjon, fenntartsa a hőmérsékletét, begyógyítsa a sérüléseket, nem pedig arra, hogy húst, tojást, tejet állítson elő. Az állattartás termőföld- és vízigénye sokszorosa a növénytermesztésének.”
A vágóállat kereskedelem, az állatok nagyüzemi tartása, illetőleg szállítása, a sokkal kisebb élethelyet és életfeltételt biztosító kis ketrecben való elhelyezésük igen beszédes abból a szempontból, hogy mennyire érvényesül ezen a területen az ahimsa, vagyis a nem ártás elve… A kegyetlen körülmények között tartott állatok nem tudnak kapcsolódni eredeti élőhelyükhöz : a természethez, a természet elemeihez. A belőlük előállított hús – és tejipari termékek a tévesen feltételezett tápanyaginformációk ellenére – semmilyen tápértékkel nem bírnak. Sőt napjainkban rengetegen küzdenek ételintoleranciával és ételallergiával, amely erre vezethető vissza. Konklúzió: Az emberiség pusztítja és kizsákmányolja az állatvilágot, és a saját önös érdekében használja fel Őket, súlyosan megsértve az ahimsa törvényét. Nem is beszélve a morális különbségtételről. De mindegyikünkben ott él az az egészség – és természettudatos lény, aki képes megállítani ezt a pusztítást. Fedezzük fel magunkban, és teremtsük meg ezzel azt a boldog és kiegyensúlyozott életet, amelyre mindannyian vágyunk! Mert ez csak úgy lehetséges, ha tiszteletben tartjuk a természet törvényeit.
